Alapfokú vizsga

Sziasztok,

Szeretném elmesélni, hogy ma a GKSK alapfokú tanfolyamának végén sikeres E/1 (engedelmes 1) vizsgát tettünk Apával.

Apa és Anya nagyon örültek, amikor megtudták az eredményt, mert valami 99 pontról beszéltek körülöttem.  Nem tudom ez mit jelent, de amikor a barátaim gazdijai kérdezték, hogy hány pontot értünk el és Apa mondta, hogy 99-et, akkor mindenki nagyon meglepődött és gratulált Apának. Ez biztos valami nagyon jó dolgot jelenthet, de mindegy is, mert az a lényeg, hogy Én nagyon jól éreztem magam. Az egész olyan jó volt, Apa mondta, hogy mit csináljak, Én meg szépen megtettem azt, amit mondott.
Ha azt kérte, hogy üljek le, leültem, ha azt mondta hogy feküdjek le lefeküdtem, bár elég hideg volt a föld, de ha ő ezt akarta, hát ezt csináltam. Még akkor is, amikor azt mondta, hogy maradjak és Ő odébb ment néhány lépést.
Természetesen megtudok csinálni sok mindent, csak sokszor nem értem pontosan mit is kérnek tőlem Apáék... Egyszerűbb lenne ha beszélnének az Én nyelvemen és nem mindig nekem kellene kitalálni, hogy vajon mit is akarhatnak tőlem, de ha eltudják mondani értelmesen, hogy mit is szeretnének akkor simán meg csinálok nekik bármit.

Szóval minden olyan jó volt, csak azt nem értettem, hogy miért nem lehetett bandázni a többiekkel mint korábban mindig, amikor suli volt.

Remélem jövünk majd megint, mert élveztem a tanfolyam minden pillanatát. Apa amikor a többi gazdival beszélgetett, valami olyasmit mondott, hogy "nyomkövetni" akarunk menni, meg jövőre a "középfokú"-ra. Azt nem tudom, hogy ez mit jelent, de biztos jó dolog lehet és remélem olyan érdekes lesz, mint az eddigiek.

Mikulás alkalmából

Sziasztok régen nem jelentkeztem, de az utóbbi időben elég elfoglalt vagyok, mert Apával suliba járunk. Erről majd később....Ha kicsit megkésve is, de szeretnék mindenkinek Boldog Mikulást kívánni...

Az első találkozás Marcipánnal

Az Otthon2 felfedezése és birtokbavétele közben folyamatosan éreztem egy fura illatot, ami mindenhol ott volt, de olyan ismerősnek tűnt, mintha már valahol találkoztam volna vele.Aztán felfedeztem azt a kosarat, amiben Apa hazavitt a legelső napon. 

Kezdett derengeni, hogy abban a kosárban is ezt az illatot éreztem, innen volt ismerős. De itt Anya lakásában sokkal erősebben lehet érezni és mindenhol ott volt. Gondoltam kiderítem a forrását.

Egyszer csak megláttam valamit mozogni egy magas fura valamin (mint később megtudtam ő Marcipán, Anya macskája). Én persze csóváltam a farkamat és nyüszögtem, hogy „Szia, gyere le és játszunk”. Valamit félreérthetett, mert erre elkezdett valami fura hangot kiadni magából és felborzolta a szőrét, ami ugye nálunk kutyáknál sem jelent jót.

Na, mindegy otthagytam és futkostam tovább. Egyszer csak, amikor nem figyeltem Marcipán leugrott, én utána futottam, hogy szia akkor most játszhatunk…erre ő megfordult és megint adta azt a fura hangot és megint felborzolta a szőrét. Nana gondoltam nem úgy van az, tessék lecsillapodni.

Gondoltam közelebb megyek hozzá, hogy bemutatkozzam és megtudjuk szaglászni egymást. Ahogy közeledtem, kaptam Marcipántól egy pofont, csak úgy, pedig nem is akartam bántani. Hát ez nem esett jól. Hátha nem, hát nem, el is szaladtam, persze ő is elfutott. Így nem sikerült a barátkozás elsőre.

De aztán jól telt a nap többi része Anya-tól kaptam finomságokat, meg játszottunk sokat (hát ezért kellet a nagy feketébe begyömöszölni a játékaimat), de aztán elfáradtam és Apa megint elpakolta cuccaimat, meg engem is betett a hordozóba és elindultunk az Otthon1-be.

Otthon 2

Az egyik nap, amikor Apa nem ment dolgozni, (ja, igen azt elfelejtettem mondani, hogy voltak/vannak olyan napok amikor Apa és Anya nem mennek dolgozni,… egyszer úgy is meg tudom hogy az mi….) nem a szokásos "játszós" nap volt, hanem Apa egy csomó játékomat elpakolta egy fekete valamibe.

Először azt hittem el akarja dugni előlem, gondoltam oké, tudom hová rejtetted és ezután folyamatosan figyeltem azt a fekete izét, amiben a cuccaim voltak.

Aztán a hátára vette és engem is beletett a hordozómba. Na, gondoltam megint megyünk valahová és csak azért imádkoztam, hogy nehogy az Orvoshoz menjünk, de valahol belülről érezem, hogy ez ma más lesz.

Lementünk és oda mentünk egy fehér valamihez, rémlett, hogy már ezt láttam korábban, amikor beszálltunk, eszembe jutott, hogy ez a fehér brummogó (ma már Autó-nak nevezem, mert ők is így hívják, és egy nagyon jó dolog, mert mindig érdekes dolgok történnek, ha ezzel megyünk valahová).

Egy ideig nézelődtem, de nem nagyon láttam ki az ablakon, a hordozóból meg nem tudtam kimászni így végül összegömbölyödtem és elaludtam.

Amikor felébredtem akkor Apa éppen pakolászott kifelé az Autóból, megijedtem, hogy csak nem akar itt hagyni engem, de nem, engem is felemelt a hordozóval együtt és elindultunk valahova.

Idegen szagok egy idegen helyen, de amíg Apa itt van addig minden rendben.

Egyszer csak megálltunk egy ajtó előtt, ami kinyílt és ki állt ott…. ANYA! Olyan izgatott lettem, hogy majd kibújtam a bundámból.

A szokásos ficánkolós, nyalakodós, nyüszögős üdvözlés után elkezdtem körülnézni. Aha, szóval ezért szokott eltűnni Anya, ez az ő kennelje. Így már világos. Később ez lett a második otthonom. Persze előbb birtokba kellet vennem….

Oltás:

Egyik nap, amikor Apa haza jött és Én a szokásos kedveskedéssel vártam, a szokott játék elmaradt. Apa berakott a hordozómba (amit Anyá-tól kaptam) és elindultunk a lakásból kifelé. Gondoltam hajrá újabb élmények következnek. Hát következtek…, de nem olyanok, amiket én szerettem volna.

Megint elmentünk arra fura szagú helyre, ahhoz az emberhez, akit Orvosnak hívnak. Apa feltett egy magas asztalra, ami nagyon hideg volt. Mondom oké a múltkor sem történt semmi, de akkor az Orvos valami fura nem jó szagú hegyes dolgot hozott oda (mintha már láttam volna ilyet korábban és az nem volt túl jó dolog).

Gondoltam ennek a fele sem tréfa jobb lenne innen minél előbb lelépni, de az asztal nagyon magas volt és nem mertem leugrani róla. Néztem Apá-ra is könyörgő szemekkel és nyüszögtem is, de csak nem akart Ő sem segíteni, .......na most aztán pácban vagyok. Aztán egy szúrást éreztem a hátamon. Ennyi? Aztán már nem bántott az Orvos csak valami fura szagú dolgot tett a számba, amit kénytelen voltam lenyelni. Apa megdicsért, hogy milyen ügyes voltam, hát szó, ami szó, végül is az tény, hogy nem haraptam meg az Orvost. 

Amikor elindultunk otthonról nem ilyen kalandra számítottam. Aztán Apa pusmogott az Orvossal és megint valami olyasmit mondtak, hogy „két hét múlva jöhetünk”. Na, öreg azt lesheted, hogy Én még egyszer ide jövök önszántamból gondoltam magamban. (Nem is mentem önszántamból, vittek…..)

Aztán csak elindultunk kifelé, gondoltam gyorsan-gyorsan, mert hátha meggondolja magát az Orvos, de nem.... végre a szabad levegőn voltunk. Tényleg azóta, mióta elfoglaltam az új otthonomat fel sem tűnt, hogy nem voltam kint, de most valahogy hiányzott egy kicsit. Apa hazavitt és az nap már nem is történ sok minden, persze szokásos játék nem maradhatott el.

 

A szürke hétköznapok

Ahogy teltek a napok, egyre tisztábban láttam, hogy délelőttönként mindig egyedül maradok, de délután mindig hazajön Apa és időnként Anya is. Ilyenkor mindig elfoglaltam magam valamivel. Játszottam, aludtam, rágcsáltam, mert időnként elől hagytak dolgokat és azokat is megkóstoltam. 

Az egyik alkalommal egy valami, amit Apa a lábára szokott húzni, ott maradt. Megszaglásztam és olyan jó „apaillata” volt, hogy nem tudtam neki ellenállni. Kicsit megrágcsáltam.

Mint később kiderült Apa nem örült ennek annyira és összeszidott.

Jó értem Én, hogy nem lett volna szabad megrágnom, de nekem ezt korábban senki sem mondta és egyébként is, miért nem rakta el.

Szóval így teltek a napok az új otthonomban...

Az első hét

A hét többi napján hasonló dolgokat csináltunk, de a legtöbbet a Hím-mel voltam, a Nőstény időnként jött aztán ment, de amikor ott voltak mind a ketten akkor nagyon jól éreztem magamat. Úgy érzem a Nőstény-re jobban hatnak a praktikáim, őt könnyebben be lehet törni. Általában elég csak cukin nézni rá és szinte mindig megcsinálja azt, amit akarok.

A Hím, az más tészta, van amiben enged, elég csak nézni egy kicsit, sőt sokszor nézni sem kell, mert mintha tudná, hogy mit szeretnék, de vannak dolgok, amit következetesen nem enged, bármit is csinálok. Nem baj, majd kitalálom, hogy hogyan érvényesítsem rajta az akaratom.

 

Akkoriban egyetlen fura dolog volt, amit nem nagyon értettem. Ahogy teltek a napok időnként a Hím is elment itthonról, eleinte csak kis időre aztán egyre hosszabbra.Ilyenkor furcsa érzés kerített a hatalmába, olyan elveszettnek éreztem magam, de mint jól nevelt kutyus szépen elfoglaltam magamat, mert valahol mélyen csontjaimban éreztem, hogy ugyanúgy, mint ahogy a Nőstény, ő is vissza fog jönni.

És így is lett, mindig visszajött hozzám. Persze ilyenkor nagyon boldog voltam, ugyanúgy, mint amikor a Nőstény (vagy, ahogy a Hím nevezi Anya, szerintem ez lehet az egyik neve ezért ma már én is így hívom, van neki másik is, de azt csak egymás között használják) megérkezett, ilyenkor izgatottságomban nem is tudtam mit csináljak, így mindet csináltam, ami csak eszembe jutott: hanyattdobás / nyüszögés / farokcsóva / futkosás és ezek kombinációja.

Na mindegy, ma már tudom, hogy csak azt akarta Apa (mert Én így hívom már őt, Anya egy másik néven szólítja maguk között, fura dolgok ezek….), hogy szokjak hozzá ahhoz, hogy időnként elmennek. Ők azt állítják, hogy dolgozni mennek, de mindegy is, mert az a lényeg, hogy mindig visszajönnek hozzám, és én olyankor nagyon, de nagyon boldog vagyok.

Mára már kitaláltam egy dolgot, ami nagyon bejön náluk. Ha megérkeznek akkor, ami éppen az utamba kerül legyen az zokni, patkány (persze plüss..) kacsa stb. azzal odarohanok hozzájuk, persze nem annyira, hogy el tudják venni tőlem csak éppen… és várom, hogy elkezdjenek kergetni a lakásban miközben Én folyamatosan műmorgok… (de a történetben még nem tartunk itt….)

Hát így telt az első hét….